Stolica arcibiskupských predialistov vo Vrábľoch

Stolica arcibiskupských predialistov vo Vrábľoch (maď. Verebélyi és szentgyörgyi érseki szék) bola jednou „vojenskou“ stolicou Ostrihomského arcibiskupstva, ktorá existovala do roku 1855 mimo župného rozdelenia. V týchto stoliciach žili cirkevní šľachtici tzv. predialisti. Ich obce a majetky ležali hlavne na území Nitrianskej a Tekovskej župy. Na čele stál palatín, ktorý bol aj kráľovský šľachtic, väčšinou aristokratického pôvodu.

Stoličný dom vo Vrábľoch dnes

Dediny / osady predialistov

V urbári Ostrihomského arcibiskupstva sa v roku 1553 objavujú nasledujúce obce Nitrianskej stolice, v ktorých žili predialisti: Malý Kýr (dnes súčasť Veľkého Kýru), Malý Cetín, Paňa, Neverice, Dyčka (dnes súčasť Vrábľov). Všetci podliehali stolici arcibiskupských predialistov vo Vrábľoch. V Tekovskej stolici to boli nasledovné obce: Horný Ohaj (dnes súčasť Vrábľov), Keť, Jur nad Hronom, Rybník, Chotín, Malé Šarovce, Turá, Martovce, Veľké Ludince, Tekovské Lužany, Nesvady, Kukučínov, Svodín, Pohranice, Tvrdošovce, Telince, Dvory nad Žitavou, Zbehy a Žitavce. V Komárňanskej stolici to bol Imeľ a Žitavská Tôň. V Hontianskej stolici to bola Hontianska Vrbica. V Novohradskej stolici to bola obec Bernecebaráti, Érsekvadkert (dnes obce v Maďarsku).

Zoznam palatínov stolice predialistov vo Vrábľoch

Na čele predialistov stál ostrihomský arcibiskup, na majetkoch ktorého žili a pôsobili predialisti. Pod arcibiskupom bol palatín, toho si menoval sám arcibiskup. Palatín niekedy zastával aj funkciu hlavného župana, inokedy bola táto funkcia samostatná a obsadzovali ju voľbou. Prvým výkonným úradníkom stolice bol podžupan. Kongregáciám predsedal arcibiskupský palatín. Zaujímavosťou je, že palatínom stolice predialistov nikdy nebol zeman – predialista, ale bol to človek, ktorý pochádzal z vysokej šľachty, samozrejme vždy bol verný arcibiskupovi.

• 1337: Tomáš
• 1482: Blažej Pyspeky
• 1540: Jozef Ghici
• 1566: Michal de Verebel
• 1587: Štefan Zelemery
• 1651: Gašpar Hölgy
• 1698 – 1699: Gabriel Palugyay
• 1711: Ján František Péterfi
• 1730: Ladislav Kazy
• 1745: Anton Paluska
• 1750 – 1774: Ján Tolvay
• 1777 – 1781: František Tolvay
• 1810 – 1831 : Štefan Boronkay
• 1837 – 1844 (1840) ?: Ján Boronkay
• 1843: Ľudovít Gaál
• 1844 – 1850: Ignác Očkai

Literatúra

• Matej Bel: Notitia Hungariae nova II/284, IV/283 [1] (1735-42)
• Bárdossy János 1792: Animadversiones historico-critico-diplomaticae in opus de insurrectione nobilium auctore Iosepho Keresztury agente aulico Vindobonae 1790 vulgatum. Budae, 56-57.
• Vályi András 1796: Magyar Országnak leírása. Buda. (3. kötet – Verebélyi szék)
• Corpus Iuris Hungarici 1822
• Fejér, Georgius 1829-1844: Codex diplomaticus Hungariae.
• Knauz Nándor 1874: Monumenta ecclesiae Strigoniensis.
• Wenzel Gusztáv 1874: A magyar magánjog rendszere I.
• Ozorai József 1887: Az egyházi vagy praediális nemesek és birtokuk. Esztergom.
• Dedek Crescens Lajos 1898: Nyitravármegye története, in: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Nyitra vármegye. (III. Közigazgatási és közgazdasági viszonyok – Járások).
• Karel Kadlec 1902: Verbőczyho Tripartitum a soukromné právo uherské i chorvatské šlechty v. něm obsažené. Praha.
• Reiszig Ede 1903: Bars vármegye története, in: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Bars vármegye. (II. A mohácsi vésztől a szatmári békéig – 2. A vármegyei önkormányzat kifejlődese a mohácsi vész után – A verebélyi szék és III. A szatmári békétől az újkori államalakulásig – 1. A vármegyei élet a XVIII. században – A verebélyi szék c. fejezetek)
• 1929 Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, I, 86-87.
• Székely Ottokár 1935: Az egyházi nemesség, A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve V, 28-52.
• Ethey Gyula 1936: A verebélyi érseki nemesi szék. In: A Zoborvidék múltjából. Nyitra, 50-53.
• Ethey Gyula 1941-1942: A verebélyi érseki nemesi szék, Magyar Családtörténeti Szemle.
• Holub József 1947: Az egyházi nemesek jogállása a középkorban. Regnum 6 1944-46, 182-204.
• Štefan Luby 1946: Dejiny súkromného práva na Slovensku, 171-172 (reprint 2002).
• Gergelyi, Otmar 1957: Predialisti. Bojnice (kézirat).
• Reško, A. – Vrábelská, Z. 2014: Ímely.
• Marsina, R. – Kušík, M. 1959: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku I. Bratislava, 278-408 (Súpis príjmov Ostrihomského Arcibiskupstva).
• Šarluška, Vojtech 1965: Stolica arcibiskupských predialistov vo Vrábľoch a Jure nad Hronom (1555–1846). Kézirat.
• Tóth Róbert 1982: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről – 19141916: Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítéseivel, Levéltári Szemle 32, 391–414.
• Oslanský, František 1986: Predialisti ostrihomského arcibiskupstva na Slovensku do začiatku 16. storočia, Historický časopis 34/4, 487-508.
• Trubíni, J. 1994: Vráble. Trnava, 51-56.
• 1994 Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Budapest.
• Oslanský, František 1997: Arcibiskupská šľachta v stredoveku. Nedeľná Pravda 49/1997.
• Kocsis Aranka 1997: A vajkai szék nemesei. Pozsony.
• 2001 Garamszentgyörgy a nemesi szék egykori székhelye. Bratislava
• Presinszky Lajos 2002: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagycétény történelméből. Somorja, 118-122.
• Oslanský, František 2003: K vývoju šľachty Ostrihomskej arcidiecézy, Genealogicko-heraldický hlas 2, 3-8.
• Oslanský, František 2003: Z počiatkov a rozšírenia cirkevnej šľachty na území Ostrihomskej arcidiecézy, in: Šimončič, J. (Ed.): Studia Historica Tyrnaviensis 3, 97-104.
• Lopatková, Zuzana 2010: Majetkové postavenie a každodenný život predialistov v novoveku (na príklade zemianskej rodiny Ižoldovcov z Rybníka), in: Zemianstvo na Slovensku v novoveku I, 362-374.
• Neumann Tibor: "Egytelkes nemes" – Egy középkori fogalom magyarázatához. Történelmi Szemle 2012/2. szlovákul Forum Historiae 2010 Archivované 2014-08-08 na Wayback Machine